11. nap
A világ egy gyermek szemével! Próbáld így nézni a magad körül lévő dolgokat, az életed.
Mindezek mellett azokért mondj hálát, amit természetből adódóan alap dolgoknak tekintesz. Az egész alapvető kis dolgok is, amik megalapozzák a mostani életed. (pl akár a járás, látás, beszéd...)
Írd meg a nap végén a gondolataid, érzéseid a feladattal kapcsolatban a szokott helyen.
Forrás
***
Nem tudom miért... de nekem valahogy alap, hogy sokszor figyelek kis "haszontalan" dolgokra. Sokszor elgondolkozom azon, hogy olyan természetesnek vett tény, mint a látás mennyire megváltoztatna, ha mégsem látnék. Vagy legyen ez a hallás... járás stb. Meg persze itt van a kislányom, és rajta is sok mindent látok, elgondolkozom a fejlődésén. Mennyi erőbedobásra van szüksége, hogy akár 10 cm-t is előre haladjon a járókában. :) Az igyekezete arra, hogy megétesse magát velem...
Szóval azt hiszem az a tanulsága ennek a feladatnak, hogy értékeljük, amink van. Mert sajnos vannak, akik ezen tudás nélkül születnek. Mi meg rá se bagózunk sokszor, mert magától érthetőnek vesszük a meglétét.
Én már az ABC megírásakor hálát adtam azért, hogy láthatok, hallhatok... És az írásért is. Sajnos kölyök korom óta van egyfajta kisebbségi érzésem a beszédhibáim miatt... (hadarás, olykori dadogás) és nem szerettem megszólalni... Főleg idegenek, és nagy tömeg előtt.
De az írást nekem találták ki. Imádtam így kifejezni magam... és ennek köszönhetően, lett egy igen kiforrott stílusom, és sokan szeretik is olvasni, amit írok. Szóval az írás, amit kicsi elsősként olyan nyomorúságosan ment... Most hálás vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése