Kedv-telen

Voltatok már úgy, hogy felkeltek egy szép napos reggel, jókedvűen, tele tetterővel, és mikor elkezdtek gondolkozni: - mit kéne csinálni, hirtelen leengedtek, mint egy lufi? (hű de szép barokk körmondat lett... ^^) Próbáltam valami épeszű és ezzel együtt hasznos dolgot blogolni, de annyi ötletem volt... de nem tudtam dönteni... és végül hagytam az egészet. Elment a kedvem...
Aztán végül megszületett a nagy dádám! Anita Blake-t akarok olvasni! És mint olyan, már meg is van a téma! :P

forrás

Nem tudom, hogy mennyire ismerős a név. Ő egy regényhős. Megalkotója Laurell K. Hamilton. Én úgy vettem észre, hogy teremtménye Anita, és közte illetve az életútjaik között sok közös van. Az írónő irodalomból és biológiából diplomázott. Anita a vámpírvadász, és halottkeltő pedig szintén biológiából. Csak kicsit megturbózva a természetfelettivel. (igen, "ez is egy olyan vámpíros hülyeség"... - szinte hallom a felmorranást)
Pár mondatban a regény világáról:
St. Louisban városában játszódik, egy olyan korban időben, amikor a vámpírok teljes jogú állampolgárnak számítanak. Illetve az utcákon járnak kelnek (persze ők csak éjjel, nem csillognak össze vissza nappal...). Anita pedig hivatásos vámpírvadász. Minden olyan rosszfiút eltesz láb alól, akire kimondják ezt az ítéletet (a bíróságon). A regények előhaladtával rendőrbíró is lesz belőle.
Aztán persze jönnek a bonyodalmak... beleszeret a város vámpírurába, aztán valami oknál fogva a halandó szolgálja lesz... etc. Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy nem csak vámpírok és zombik léteznek ebben a kis mágikus világban, hanem a vérállatok is. Kezdve a vérfarkastól, a vérleopárdon át, a vérhiénán keresztül, a vérhattyúig...
Tudom, nevetségesen hangzik. Én is így álltam hozzá... Aztán elolvastam az első könyvet, a Bűnös vágyak címűt... és azóta rajongok a sorozat stílusáért. A rettentően cinikus és morbid humorral megáldott főszereplőért, az ötletért, hogy a vámpírok létezését így fogják fel... és a vérállatok kavalkádja is jópofa egy idő után. (ha hozzászokunk a regényhez és a világ hangulatához). Nekem kicsit amerikai Vavyan Fable. :) Mondanom sem kell, őt is imádom, és tervben van róla is írni egy bejegyzést.
Szóval egyrészt a humor ragadt meg benne, nagyon. Jókat tudtam nevetni egy-egy velős beszóláson. Jobb kedvem lett tőle. Aztán ahogy halad előre a történet, minden egyes regénnyel bővül az életkép, a háttérinfó, az egész mágikus katyvasz... egyszerűen olvastatja magát. És persze vannak benne tipikus "szappanoperás" fordulatok: szerelmi háromszög, elhagyom-visszamegyek, megcsalás, félreértés, büszkeségből ki nem békülés... stb. Nem sorolom, talán mindenki beleérzett a dologba. De talán ha belegondolunk, az élet is ilyen... csak ugye filmen/könyvben érdekesebbnek tűnik.
Szóval a könyv, illetve sorozat mindennel rendelkezik, ami ahhoz kell, hogy világhírt kapjon, és olvasók millióit szögezze a fenekükre. :)
Ámbár az is tény, hogy egy idő után, úgy az 5-6. regény körül kitehető a piroskarika. Aztán már enyhén erotikus regénybe csap át az egész. Ez úgy a 10. könyv után... De akkor már úgyis olvassuk, mert érdekel milyen baromságba keveredik már megint bele Anita, és az ő udvartartása.
Mindent összegezve én szeretem, és már meg is rendeltem a Booklineon a soron következő részt, amivel le vagyok maradva. Aki még nem ismeri, tegyen bátran egy próbát... nem fogja megbánni. ;)

Kinek való? Mindenkinek, aki szereti a cinikus és sokszor ironikus mondandót, a éles vitákat, szócsaták sziporkáit, Dr. Hauset... ja és a vámpírokat.
Ki hagyja ki? Aki utálja a vámpírokat, a morbid humort, a női dominanciát...

Kukk