Réz András - Köldök

Az egyik legérdekesebb könyv, amit olvastam. Igaz, ez sem friss kiadás, de pont a napokban kaptam vissza az anyósomtól, és adtam tovább a sógornőmnek, mert tényleg jó. Aztán arra gondoltam, hogy ha már ennyire reklámozom a közvetlen környezetemben, itt is írok róla.

A regény több szálon fut. Ami nekem az elején kicsit zavaró volt, de ahogy belemerülsz az olvasásba, már egyáltalán nem az. És mindig van egy pont, ahol a teljesen külön szálon futó történeket összefonódnak, aztán mennek is tovább a saját útjukon. Kb az Igazából szerelemhez tudom hasonlítani. Csak itt nem valakinek az ismerősének az ismerőse az egyik, másik ember. De főleg a köldök köti össze az embereket. Vagy így, vagy úgy.
Nagyon az elején kezdi (1985), és nagyon későn fejezi be a történetet. (2035) Mintha elmesélné, hogy milyen lett volna az egész rendszerváltás, ha másképp alakul, és milyen jövőt lát az író abban a tempóban, ahogy az emberiség halad. Néha rettentően fura, mert olyan, mintha valóban teljesülne Réz András képzelete, a valóságban is. Durva dolgok várhatóak az ő jövőképében... Olyan jövő, amit nem szívesen élnék meg... mégis... akár így is alakulhat... Sajnos. Igazi társadalom és kicsit emberkritika. A karaktereit szerettem. Főleg azt, akinek mindig ez volt a végszava: "Volt jobb, lesz rosszabb" Ezt is szerettem benne, hogy minden szereplő más- más szóhasználatban "mesélte" el élete történetét. Mind másmilyen volt, egy idő után már azonosítani lehetett őket. Ez nagyon tetszett, és biztos nem volt könnyű megírni így.
Minden esetre én nagyon ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta! ;) Én meg vadászom az Orr-t. :)